Aranykor
Néha ki kell mennem a ferdekre', felébreszt a fullasztó hőség. Az ajtó alig egy méterre a hajókorláttól, nézem a sötét vizet, a lassan úszó jégtáblákat. Ha szél fújja szét…
Vetkőztetők
- Rózsika halk kaparászásra ébredt. Az utcai redőny felől jött a hang, melynek gránátszilánkok formátlan résein világos csíkokban szűrődött be a kinti lámpa fénye. …
Excommunicatio
- Hírül adassék, hogy özvegy Löwenbrau márkiné, született Henriette Kronenburg - Hofstettner Kübelbier báró bizalmasa, ki legtöbb idejét a Gösser forrásvidékén szokta volt tölteni kebelbarátai, Amstel…
Amikor "tapsikoltak a jázminok"...
- Hazafelé menet Emma szótlan lóbálta táskáját, a rosszkedv szép barna arcán mély ráncokba rögzült, kavicsokat rugdosott, ágakat tépdesett az útmenti bokrokról, s azzal csapkodta csupasz lábasz…
Hajnali monológ
Kezdhetnék már végre. Rajtam nem múlik semmi. A gerendákat rendesen kiékeltem, a főnök is rendben találta, megveregette a vállam. Jól esett. Nem szeretem ezt a hajnali fagyos szelet.…
Csillaghegy határán
- Csillaghegy határán, a Péterhegy aljában, ahol most elegáns színes villák virítanak, egykor búzatábla sárga kalászait lengette a szél. Nyáridőben lehallatszott a strand hangszóró…
A majomember húsa
- BÉÉ hadnagy ezúttal vadonat új téliesített köpenyében lépett a meglepett zárkába, hol nyilvánvalóan csak a korszerű szabású modern felsőkabát…
Elmenőben
Elmenőben Azt hittem alszik. Alacsonyan álló téli nap szikrázott a fehér takarón. Vártam sokáig az ágya mellett, míg szemét kinyitotta. Mosolygott. Még itt vagyok, mondta halkan, csak…
Három csont
Hűvösen titsztult a hajnal Az ég alján már világosabbra sárgult a fénylő csík. Sötét lilagőz felhők alól bújt elő egyre magasabbra, hogy beragyogja a kopár tájat. Az őrmester nehezen, szusz…
A szerződés
- Maga komoly embernek látszik Sándor, nem akar feleségül venni? Csak ketten voltak a füstös helyiségben. A szomszédos kisebb teremben üvegcsörgés, a szpíker izgatott hangja é…
Pénz ( hommage á Heltai J. )
Ma pénzérmék kerültek kezembe, s fő díszük nem Ön volt Asszonyom. Hová züllött e zord világ figyelme, ha könnyedén lép át e gyalázaton? Mondhatnák, Ön csak egy a sorból, csak mondhatnák…
Klára
( egy kopjafa tövébe...) Az út kövén feküdt az asszony, Középen, a fénylő sineken. Szélfútta kannája lassan gurult tova, meg meg állt. Szitáló ezüstcseppek cirpeltek rajta.…
1   2   3   4   5   6   7 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés