-  Rózsika halk kaparászásra ébredt.
Az utcai redőny felől jött a hang, melynek gránátszilánkok formátlan résein világos csíkokban szűrődött be a kinti lámpa fénye.
 - Dede, ébredj - bökte oldalba a férfit, de amaz csak ásítva nyújtózott egyet.
 - Nem rendőr - mondta, az nem kaparászik, az dörömböl.
Azért csak nézd meg, hátha visszajött az öreg...
A férfi kilopózott az egykori szabóműhely hátsó ajtaján, mely a bérház udvarára vezetett.
Kaput nem kellett nyitnia, azt már rég eltüzelték a háziak az ostrom alatt. Felismerte az alakot, pisszentett, s visszament vele a hátsó ajtón.

 

 - Te vagy az, plébános - csodálkozott a nő - hogy kerülsz ide?
A férfi válasz helyett csak legyintett, és helyet keresett magának. 
Dede gyertyát gyújtott, s a téglákon álló, deszkából eszkábált ágy alól üvegfélét vett elő.
 - Biztos voltam benne, hogy itt fogsz keresni, de egy pillanatig én is azt hittem a Mauskopf jött vissza. 
 - Na, igyál, ne reszkess, olyan vagy, mint egy kisgyerek!
 - Amikor lelőtték azt a papot, akkor bezzeg nem reszkettél. Behúztad a plébánia kertjébe, és ruhát cseréltél vele. Illett a kerek ábrázatodhoz, az biztos. Halálra röhögtem magam, amint imára kulcsolt kézzel járkáltál a romok között.

 A plébános keserű vigyorral bólogatott, ivott néhány kortyot, de a keze tovább remegett. Dede már korábban észrevette a csomagot, amit magával hozott, s most érte nyúlt.
 - Rózsikának hoztam - súgta, mert nem mert hangosan beszélni.
 - Történt valami?
 - A Kormányos - súgta a férfi, a Kormányost lelőtték. Utcai rendőrök, akik madzagos puskával járnak. Csórók...
Lesben álltak, nem vettük észre.
 - Elővette a Lugert, hátha elijeszti őket, de hát azok hárman voltak, és a Lugerben sohasem volt töltény, szóval elvágódott, felém dobta a pisztolyt, én meg elrohantam. Ki a parkból, azt sem tudom merre, Csak rohantam, ki a városból, fel a Guggerhegyre az erdő felé. Nem kergettek sokáig, lefoglalta őket a Kormányos, pedig már halott volt.

Amikor idáig jutott, magához vette a csomagot, nézegette, megpróbálta kibontani.
 - Mi van benne? - érdeklődött Rózsika, de a plébános a fejét rázta - nem tudom - mondta határozottan.
 - A bőröndben volt...
 - Kaptam egy bőröndöt fönn a hegyen a Nagybányai út tetején.
 - Ott vártam az erdőszélen, nem tudtam mit csináljak, nem volt kedvem fölmenni éjszakára a kilátóhoz, amikor jött egy taxi. Kövér pasas szállt ki belőle, vidáman lecsapta a taxiórát, s még beszélt néhány szót a sofőrrel. Csak annyit értettem, hogy, akkor holnap...
 - Amikor a taxi elment, utána lopóztam, és az oldalába nyomtam a lugert. Nevetett. Hosszú úri bunda volt rajta, vitézkötéses, és dőlt belőle a szesz. A bundának olyan illata volt, mint egy varázslat, egészen elképedtem. Nevetett, és nevetett, és aztán azt mondta, ne itt az erdőszélen, és hogy tud jobbat is. Azt mondta, ezzel a bundával nem megyek messzire, várjam meg, inkább hoz valamit.
 - Én meg azt mondtam neki, hogy ne nézzen hülyének, biztos telefonál a rendőrségnek, szóval le a bundával. Végig a háta mögött álltam, de ekkor megfordult.
 - Hozok magának valamit, csak tegye le azt a vacakot - mondta - már úgyis vége a háborúnak. Egy percen belül itt vagyok, az ajtót is nyitva hagyom, az előszobában van egy bőrönd, kihozom és kész.
 - Álltunk egymással szemben, nem tudtam, mit csináljak, aztán beleegyeztem.

 - Amikor visszajött, azt mondta, nehogy megköszönjem, másnap elégette volna az udvaron. Mégis megköszöntem. Aztán fölmentem a kilátóhoz, hogy ott várjam meg a reggelt, mert éjszaka egy ekkora bőrönddel mászkálni nem biztonságos.
 - Elnyomott az álom, meg az izgalom, így csak dél tájban mentem le a kispiacra, hátha megtudok valamit, de semmi. Akit nagyon érdekelt a bőrönd, annak azt mondtam, költözöm. A Kormányost is kerestem, de senki nem tudott róla. Fölmentem a kriptájához a kiserdőbe, és ott is nyugalom volt. Az ördöglakat titkát már korábban elárulta, úgyhogy könnyedén bejutottam, és ott néztem, meg hogy mégis mi a fenét hurcolászok. Csupa női holmi - annak a rusnya kurvának a holmijai, mert ezt is mondta a hosszúbundás.
 - Kivettem belőle néhány darabot, olyasmiket, ami Rózsikának kedvére lehetne, és összecsomagoltam. Ez az. Tudtam a szabóműhely címét, te mondtad el egyszer, azt mondtad megnézed valamikor.

 - Rózsika boldogan dobta le a hálóingét és néhány pillanat múlva valami bodros kombinéban forgolódott. A plébánost egyáltalán nem lelkesítette a látvány, ahhoz Rózsikának fiatalabbnak és soványabbnak kellett volna lennie, de igyekezett viselkedni és jó egészséget kívánt hozzá. 
 - Dede is csak egy pillantást vetett rá, majdnem morcosat, aztán visszaparancsolta az ágyba. 

 - Másnap fölmentek a kiserdőbe a Kormányos kriptájához. Kettővel arrébb a fiatal nő üldögélt a sajátja bejáratánál, akivel szomszédok voltak egykor. Rózsika nem szerette a fiatal nőt, a kisfia meg egyenesen rettegett tőle. Látta amint vért locsol az egyik beomlott sírra. Kiment pisilni egy reggel és akkor látta a nőt a lavórral. Vér volt, vér volt, láttam, csak ezt hajtogatta, Rózsika alig bírta lecsendesíteni. 
 - Mutatok valamit - mondta, és elővett egy apró üveget. Nem vér, figyelj - ebben az üvegben van valami, amit most beleszórok a lavórba. Beleszórt néhány apró szemcsét és a víz vöröses lett. Hipermangán - érted...?
 - A fiúcska nem kérdezte mire való, és Rózsika sem akarta volna elmagyarázni. Muszáj volt otthagyni a kriptát, a gyerek gyakran megfázott, és nem bírta a vért...
 - Dede ekkor határozta el, hogy megpróbálkoznak a szabóműhellyel. Üres és romos, teljesen kifosztották, csak a cégtábla maradt meg, az is silány állapotban.
 - Mauskopf Benjámin Angol úri szabó. Alatta fehér krétával: Kifordítást rövid határidőre vállalok.

 - A bőrönd tele volt finom női holmikkal - csupa használhatatlan ribancholmi - sajnálkozott a Plébános, nem igazán asszonynak való. Batyuzni se lehetne vele. A parasztok inkább vesznek zongorát, mint ilyesmi kacatokat.
Dede mégis talált megoldást.
 - Levisszük a parókiára, ide a szomszédba, már voltam ott néhányszor a Jonatánnal. Becserélhetnénk ebédre, legalább egy heti ebédre. 
A plébánosnak nem tetszett az ötlet. Már elképzelte, hogy mégiscsak ül a vagon tetején, apró szemcsék tapadnak az arcába, haját a jó szagú füst borzolja, csak megy, és megy, viteti magát, aztán lesz, ami lesz. A vetkőztetések ruhadarabjait mindig messzire szállította. Meg aztán volt a bőrönd alján egy frakk, Dede nem is tudta mire való, de a plébánosnak már voltak tapasztalatai a vidékiek huncutságaival kapcsolatban.
 - Na, jó menjünk a parókiára - mondta, adok egy részt a bőröndből, hátha sikerül becserélni. Félúton Jonatánnal találkoztak, aki mint rendesen, koszos raglánjában bandukolt egy üveggel a kezében.
 - Sárgaborsó főzelék. Megengedte, hogy beleszagoljanak a forró gőzbe, és a másik tenyerét is kinyitotta.
 - ...és egy fél őszibarack kompót. Ez jár mindenhez, minden főzelékhez...