Hiába rejtőzködtél sárga búzatáblák tövén,

Később a száraz, porfelhőbe burkolózó tarlón,

láttalak útmenti árkokban lapulva

szederindák hamvas kékjében,

nem csapott be a forróság.

Láttalak a Nagybivalyos mellettt,

láttalak a tavak felé haladva

a víz felett alkonyi párában

a nádak susogásában,

a feketecsőrú kölökgólyák óvatos járásában.

Tudtam itt vagy a közelben

előbújsz majd a szelekkel,

orkánt is hozol,

cserepet hajigáló diadalmas orkánt,

aztán megszelídülsz majd

és arannyal, rézbarnával fested át a tájat.

A napraforgók megadóan fejet hajtanak előtted,

Szépséged kibontod, szerteszórod,

S egy ideig Tied a tánc.

Mint mindig, most is vártalak, de nem táncolok veled.

Sohasem táncolok veled, csak bámulva nézlek.

Emlékbe gyüjtöm minden pillanatod,

Tépem a fürtöt, must illata bódít,

Szilvák aranya fröccsen a kezemre

Körték vajhúsában vájkálok,

De már gyűlnek a rönkök az udvarokban

A kipirult csőrű gólyák fészke már üres,

S aki utánad érkezik esőverte szürke gomolygásban

nem a barátom, csak jön kéretlenül.

Régóta ismerem.

 
Szept. 4