- Liptó vármegy ura felállt az asztaltól és az ablakhoz lépett. A táj vad szépsége most mintha nem is érdekelte volna, gondoltaiba merülve bámult egy pontra, nem tudott elszakadni a jelentés szavaitól.

       - Botrány lesz. A mai helyzetben akkora, hogy még a határokon is túlmegy. Elkerülhető lett volna, és nem érdemes védelemre aki okozta.

      - Az interpelláció bombaként robbant odalenn a házban – az urak nemes felháborodása, csak üres gajdolás – mit tudnak ők az itteni helyzetről.

      - Hátralépett, felvette a jelentést, beleolvasott.

      -  Tisztelt kéviselőház!

      -  A csernovaiak, amidőn templomot építettek, azt saját költségükön építették fel. A püspök úrnak akkor egyáltalán nem volt sürgős a felépítés, sőt, mikor segélyt kértek tőle, akkor a püspök részéről a segély megtagadtatott. Amidőn azonban a templom már készen volt, és a felszentelésre került a sor, amikor e felszentelést maguk a csernovaiak kérelmezték, csak azzal e feltétellel, hogy az időközben hivatalából felfüggesztett plébánosuk legyen a felszentelő, akkor  a püspök a felszentelést elrendelte, azonban nem járult hozzá ahhoz a kéréshez, hogy a fölszentelést a felfüggesztett plébános végezze.....(Csernova katolikus papját, Andrej Hlinkát, aki a falu szülöttje volt, 1906-ban Párvy Sándor szepesi püspök, felfüggesztette politikai agitáció és pénzügyi visszaélés gyanuja miatt

      - Ismerte ezt a Hodzsát, valami nemzetiségi klubot alapított néhány éve egy Hlinka nevezetű felforgatóval az országházban. Magyarul hangzott el a beszéd. Milan Hodzsát nem érdekelték az obstrukciós zajongások.

      - Veszedelmes ember – gondolta, veszedelmes és bátor. Inkább tárgyalni kéne vele, mint beléfolytani a szót.

      - Kezébe vette az asztalán álló kis ezüstcsengőt, sokáig töprengve csak a nyelvével játszadozott, aztán hirtelen elhatározással erőteljesen megrázta.

     - Befogatott. Az ablakból nézte a műveletet, s mintha megbánta volna elhatározását, hogy a helyszínre kimenjen újra felvette a jelentést.

     - Tizenkét  halálos áldozat és két tucat súlyos sérült. Ilyen még nem volt Liptó vármegyében, talán máshol sem. S ráadásul egy templomszentelés alkalmával. Saját templomukat akarták felszentelkni a helyek, melyet a s aját pénzükből építettek. Miért ne tehették volna a saját papjukkal azzal a Hlinkával. Ezen töprengett amikor belépett a kocsis és bokáját összecsapva jelenteni készült.

      - Tekintetes uram a…- több nem jött ki belőle, mert egy kézmozdulat megálltotta. Közelebb ment az ajtóban állóhoz, lassan, töprengve és egészen közelről nézett a meglepett, kerek  arcba.

      - Járt már ott azóta…? – kérdezte. A kocsis zavartan ingatta a fejét, aztán kezét szája elé kapva mégis megszólalt:…ja nem is, egyszer, tán két hete Katalin napján…

      - Gondolom megismerték…!
      - A kocsis lehajtott fejjel bólogatott, kissé mintha szégyelte volna magát.

      - Ha most odamennénk…?

      - Havazik, tekintetes uram…És ma is sokan vannak…- jött a bizonytalan válasz.

      - Havazik…-ismételte meg. Ez is válasz. Jó válasz!

      - Ismeri maga azt a papot? Beszélnék vele. Vagy  Rózsahegyen a templomában , vagy itt a hivatalban. Kimenjünk vagy nem, magában megbízom!? Gondolkodjon!

      - Húsz éve volt a főispán kocsisa, megállta a helyét derekasan, de most mintha a lábai is megroggyantak volna. Elvörösödött, a szája félig kinyílt, de nem merte kimondani amit gondolt.

      - A főispán kicsit hátrébb lépett, kintről zajongás hallatszott, lovak prüszkölése, lábdobogás. A kocsis riadtan felnézett, s még mindig nem válaszolt.
      - Értem, bólogatott Liptó vármegye ura.

      - Elmehet,  később még beszélünk róla!

      - Áthaladt a nagy tárgyalón, mely most hideg volt és büdös, és elhessegette magától még a gondolatát is annak, hogy összehívja a megyei urakat. Csak kiabálnának, és tán még a guta is megütné némelyiket. A politika várhat, az a dolga.

      - Majd tavasszal, amikor már elhal a zajongás és ki lehet tárni a hatalmas ablakokat, melyeken madárcsicsergés és jázminillat száll be, nem ez a mostani valami. Majd akkor…

      - A terem végében megállt, hallgatózott, majd visszalépett az utolsó ablak elé. Kicsit megnyugodott.

      - Odalenn oszlani kezdett a tömeg.

      " - A Hlinka Gárda a második világháborút megelőző időszakban alakult félkatonai szervezet, amely nevét az önálló Szlovák állam atyjának nevezett Andrej Hlinka papról kapta.”