- Nemrég egy családi ebéd alkalmával szegeződött nekem a kérdés - tudom e ki volt az igazi Trebitsch?
    - Csak Rejtőre hivatkozhattam, s gyanítom sokan mások is így vannak ezzel.

    "- Ön elhiszi...,hogy én főherceg vagyok?
    - Miért ne? Ha ön elhiszi, hogy én Trebitsch vagyok
    - De én az igazi St. Antonio főherceg vagyok!
    - Akkor tudja meg, hogy én is az igazi Trebitsch vagyok.
    - De kérem, hogy ez maradjon köztünk."

( Rejtő Jenő: Piszkos Fred a kapitány. 194o)

    - Még három év, és mindketten eltávoznak a hallhatatlanságba. Rejtő 1943 január elsején Jevdokovóban, melyet nem hajlandó megmutatni a google mappája, az igazi Trebitsch, a Paksról elszármazott zsidó fiú, immár Csao Kung néven ugyan ez év október hetedikén Sanghajban 64 évesen a japánok szolgálatában.
   - Temetésén több százezer ember és a Nankingban székelő kínai bábkormány összes minisztere részt vett.
   - Haláluk idején még mindketten meglehetősen ismertek voltak. A fenti idézet lényege feltételezés, hogy mindketten hazudnak. Az egyik főhercegnek, a másik Trebitschnek állítja magát. olyasmi lehetett az állítás, mintha valaki manapság a római pápának, de legalábbis a dalai lámának adná ki magát.
    - Aztán eltelt néhány év, volt közben egy világháború, s mindketten eltűntek a nagy szociálista átalakulásban. 56' után előkerült Piszkos Fred, meg az ő kompániája, de az új generációnak Trebitsch csak egy furcsa név volt semmi egyéb. Fogalmunk sem volt, hogy létezett hús vér emberként, akire hivatkozni lehetett, mégpedig úgy, hogy mindenki értse. De még mennyire lehetett, hisz elég rendesen beleártotta magát még a nagypolitikába is.
   - Mert Trebitsch-Lincoln Timóteus Ignác híres ember volt. Bár angliában az ott jobban hangzó Tribich-re változtatta a nevét, s mint angol parlamenti képviselő e néven szerepelt amíg lehetett.
   - Mert mindig történt valami. Valami kisebb, netán nagyobb pénzügyi zűr, kalamajka, s valahogy mindig sürgősen tovább kellett lépdelnie. Gyors észjárása, találékonysága, szemtelensége, olykor gerinctelensége azonban legtöbbször kisegítette.
   - Egy jellemző példa:

A Wikipédia országról országra követi, s a Csehszlovákiával kapcsolatos rész így hangzik:

   -"Trebitsch-Lincoln miután visszatért Bécsbe, első dolga volt, hogy az összeesküvés tervét a francia kémelhárítással közölje, amiért 25 000 cseh koronát kapott. Ezután a dokumentumokat a csehszlovák elhárításnak adta át Prágában félmillió koronáért, amiből végül csak kétszázezret kapott meg. Ezután újra Bécsbe utazott, ahová a családját is elhozatta. Mivel Csehszlovákiától eredménytelenül perelte a hiányzó háromszázezer koronát, ismét Amerikát választotta úticélként, de ott az FBI nem kívánatos személynek nyilvánította, így a következő bizonyítható állomás már Tokió volt, ahonnan Kínába utazott..."

    - Hogy mely néven éppen - ki tudja? És ez a körülmény már csupán a végjáték. A Kínába való utazás és Csao Kunggá való átváltozás előtti állapot.

    - Olvastam valahol, hogy Paul Lendvai Die Ungarn c könyvében néhány oldalt szentelt a híres magyar történetének, melye oldalakat aztán szépen kihagytak a magyar kiadásból. Vajon miért? Csak a Nobel díjasainkat említhetjük, s Trebitschet el kell dugjuk a világ elől?

     - Újra egy kis Wikipédia, inkább innen idézek nem a cikkből, A Múlt-Kor c. negyedéves kiadványból, mert szinte teljesen ugyanaz:

     - "A belgiumi szolgálatért Trebitsch az 1910-es választásokon Darlingtonban a Liberális Párt képviselőjelöltjeként indult harcba a mandátumért. A választókerület a konzervatívok biztos bázisa volt, s a Liberális Párt elnöke, Lloyd George ezért is engedte át az idegen jövevénynek a jelöltséget, afféle „ingyen gesztusként”. A képviselőséghez elengedhetetlen angol állampolgárságot már a választási kampány kellős közepén kapta meg némi titkosszolgálati segítséggel. Szónoki képessége és gyors észjárása mellett a mandátum elnyeresében maga Lloyd George és a Konzervatív Pártból a liberálisokhoz átállt Winston Churchill is segítette. A képviselői életvitelhez viszont Trebitschnek sok pénzre volt szüksége, ezért üzlet után kellett néznie. A Reformklubban került ismeretségbe Basil Zaharoffal, aki fegyverkereskedő és szuperkém volt, s jelentős érdekeltségekkel rendelkezett a galíciai és romániai olajmezőkön. Zaharoff az első világháború végére brit főnemes és a francia becsületrend parancsnoki keresztjének tulajdonosa lett Lloyd George és Clemenceau támogatásával...

Galícia címszó után:

    - Trebitsch tehát elhagyta választóit és családját, s Galíciába utazott. Itt részben az angol titkosszolgálat, s részben egy gazdag angol konzervatív pénzember, bizonyos Sir Henry Dalziel pénzén kilenc kisebb társaságot vásárolt, amelyek a galíciai olajmezők csővezetékeinek birtokosai voltak. A galíciai üzletek azonban Trebitsch-Lincolnt egy dr. Segal nevű ügyvéd révén hozzákapcsolták egyrészt Németország, másrészt Ausztria–Magyarország hírszerző szolgálatához, és ezt az angolok is megtudták. Ettől kezdtve Trebitsch az angol és a német hírszolgálatok kettős ügynöke lett. Az Intelligence Service közbenjárására azonban Sir Henry Dalziel visszavonta pénzügyi támogatását, ezért Trebitsch a vállalkozásához szükséges tőkét a németektől szerezte meg, majd 1913-ban Zacharoff támogatásával két olajkutat vásárolt a Ploieşti környéki olajmezőkön és tevékenységének súlypontját áthelyezte Romániába.

      - Mivel az üzleti ügyek jól alakultak, Trebitsch-Lincoln eladta angliai házát, két nagyobb fiát egy svájci nevelőintézetben helyezte el, a kisebb gyerekkel és feleségével, Gretchennel Bukarestbe költözött, ahol ötvenszobás palotát bérelt és angol főkomornyikot tartott. De az olajkutak hamar kimerültek, így Trebitsch tönkrement és az I.világháború kitörésekor már ismét Angliában tűnik fel."

    - Tulajdonképpen máris többet másoltam a megengedettnél. hogy e poszt saját lelemény legyen, pedig mennyi minden van még hátra a buddhista szerzetes létig. Szerethette ezt az ellenőrizhetetlen szellemi világot, és teljesen mindegy volt számára a felekezet.

     -"1898. karácsony napján Trebitsch Ignácot Hamburgban megkeresztelik, az ír presbiteriánus egyház híve lett, és a keresztségben a Timotheus nevet vette fel. Miközben egy Hamburg közeli kisvárosban papi tanulmányokat folytat, beleszeret egy nyugalmazott tengerészkapitány jámbor és mélyen vallásos lányába, akit feleségül akart venni odahagyva a papi pályát.
- - - -

     - Ezután Trebitsch Ignác Kanadába, Montreal városába került és beiratkozott a McGill Egyetem teológiai fakultására. Egy év alatt elvégezte az egyetemet és 1901-ben, 22 évesen az ír presbiteriánus egyház lelkészévé szentelték. Ezután már az egyházi előírások megengedték, hogy megnősüljön. Gretchen meg is érkezett, és megtartották az esküvőt a Gábriel arkangyalról elnevezett montreáli templomban. Ezután Trebitsch anyagi temészetű nézeteltérések miatt otthagyta az ír presbiteriánusokat és átlépett az anglikán egyházba havi 25 dollárral magasabb fizetésért, s anglikán misszionárius lett. Ám rövidesen anyagi vita miatt hátat fordított Kanadának, majd 1904 elején Londonban tűnt fel."

     - És így tovább és így tovább, minmdig pénzügyi gondok - Rejtő Jenőnek valószínüleg imponálhatott a személye, kár, hogy csak röviden szól róla. S most egy kicsit a Múlt - kor történelmi magazin oldalairól:

     - ...a buddhizmus kínai történetében Trebitsch neve is megtalálható, számos európait térített át a buddhista hitre. Az 1930-as évek elejétől vallási vezető volt, egy kicsi, európaiakból álló sanghai szekta vezetője. Tevékenysége ebből az időből jól dokumentált, mert rendelkezésünkre állnak a sanghaji tartományi rendőrség különleges ügyosztályának jelentései, és ezt az ügyosztályt akkoriban a brit titkosszolgálat működtette (Trebitschet korábban az amerikaiak kiadták angliának, ahol három évre ítélték csalásért, majd kiutasították) - árulta el Wasserstein (életrajzírója), aki szerint Trebitsch nemcsak egy vallási szekta feje volt, hanem az emberek bizalmát kihasználó csaló is. Megtért híveit ugyanis nemcsak vagyonuktól fosztotta meg, de a fiatal nőktől testi szolgáltatásokat is elvárt. Az egyik ilyen híve egy lett apácza volt, Tao La, aki 1938-ban még Budapestre is ellátogatott, abba az országba, ahová Trebitsch nem tehette be a lábát.
    - Mivel nem térhetett haza, álarcát sem dobhatta le Trebitsch, akinek népszerűsége még az 1930-as években is feltünő volt. A nemzetközi sajtó kiemelten foglalkozott vele, különösen igaz volt ez a nyári uborkaszezonra, főkáépp Németországban, ahol kimondottan népszerűnek számított.
    - A 30-as években Trebitsch volt az a tipikus zsidó figura, akit a nemzetközi politikai összeesküvések hátterébe helyezett a náci sajtó.
    

    - A kínai epizód vége felé Trebitsch megpróbált ügynökként munkát keresni. Ezért egy nap felkereste a Gestap sanghaji vezetőjét, Jozef Meisingert, aki meghallgatta a buddhista apát ajánlatát. Wasserstein német levéltári kutatásai alapján ismerjük, milyen ötlettel állt Trebitsch Meisinger elé.
    - " Tegyen fel engem egy német tengeralattjáróra, és küldjön át a brit tengeri blokádon keresztül Németországba, és szervezzen nekem egy találkozót Adolf Hitlerrel Berlinben. Három bölcs fog megjelenni annak a szobának a keleti falában, ahol Hitlerrel találkozom majd, és tanúsítani fogják hitelességemet. Ekkor fogom elmondani Hitlernek tervemet."

    - Nem lehetett valami fényes a németek hadiállapota, ha jelentés készült a felajánlásról, s még megfontolás tárgyává is tették.

     - Ételmérgezésben halt meg, egy olyan ételtől, melyet állítólag egy magyar étteremből hozattak. Életrajzírója szerint viszont a nácik végeztek vele, mert túl sokat beszélt olyan dolgokról, melyekről nem kellett volna. 

     - Csupán néhány epizódot emeltem ki a cikkből és a wikipédiából, mert a többi részletet keresse aki akarja, van elég bőven.
     - Igazi kalandor volt. Kiváncsi lennék, vannak e manapság ilyen figurák?