- Benntről kifelé bámulós idő van. Ablak mögül bámulós. Hol esik, hol nem. Áztató és vizes, amit a kutyák sem szeretnek. Szél is fúj. Befűtöttem a cserépkályhába, majd meleg is lesz egy kicsit, s akkor jobban esik a bámészkodás.
      - Wilma és Franciska nem törődik az időjárással, csak fű legyen a talpuk alatt, de legalábbis a jászolféleségben amit a minap építettem. Meg sem köszönték. Vadul nekirontottak a lucernának, mintha ott se lettem volna. Birkák - kaptak jó sokat - eszik, ha nem kapnak bőgnek. Választaniok nem kell. Jövő vasárnap magukra hagyom őket.

      - Ropog a tűz a hátam megett, próbálgatom a nemrég kapott videót. Szét küldtem már néhány helyre, de tegnap odahaza hiába kerestem, hogy a lányommal lefordíthassam a feliratokat. MP jelezte, hogy ez már nem szovjet békekalamb, ez már orosz, csak figyelni kell a szineket.

      - Alig fél órája megtaláltam a jutubon az igazit, ahol zene is dukál az ünnepséghez. Amolyan nyálasan hangszórós dögunalom. Szovjet módi ez ne tagadjuk. Odaát Putyin cár birodalmában jobban ügyelnek a részletekre. A mai modernista részletekre mindenképp. A katonás, komszomolista díszruha még fontos kellék, de már piros nyakkendő nélkül. És van csápolás amerikai módra.

      - Ilyen huzatos esős időben jártunk zenés ébreszteni valamikor. Az éberség, a szakrális békeharc és túlfűtött lelkesedés idején. Fehér ingben, piros nyakkendőben kellett megjelennünk április negyedikén, a nevezetes nap reggelén az iskolában. Anyám két számmal nagyobb inget erőszakollt rám ami alá egy másik meg egy pulóver is belefért. Odakinn plusz volt már, de az eső időnként elfehéredett. 
      - Rettenetesen szégyelltem magam igy kitömve. A villamoson megbámultak az utasok, az iskolában viszont senki sem mert mindenki éppen igy volt kitömve mint én. Akinek volt, magára aggatta fonott, piros madzagon lógó sípját, de a tanitónéni szigorúan megtiltotta, hogy bárki is elővegye és belefújjon. Nem zajongunk a városban. Értjük? Értettük. Nekem nem is volt sípom. Akkoriban terjedt szélesebb körben a kétszólamú síp, de abba sem volt szabad belefújni, pedig sokkal gyengébb volt a hangja.

      - Kilenc óra tájban végre elindultunk zenés ébresztőt tartani. A tanitónéni ment elől esernyővel, amit hol kinyitott, hol meg becsukott, nem tudta eldönteni, illik e "felszabadult, vidám" menetünkhöz a nyitott esernyő. Én azt hittem valahol az iskola környéki néhány romos ház lakóinak fogunk ébresztőt énekelni, de óriásit tévedtem. A medve utca környékén kinek énekeltünk volna? Csak mentünk és mentünk és valahol a fogaskerekű tájékán a tanitónéni elővett egy papirost és böngészni kezdte. Kiderült rögtön, hogy nem ám csak úgy beleénekegetünk a vakvilágba, van lista, a szerint lesz a zenés ébresztés.
       - Már a Pasaréti út tájékán jártunk, némely nyitott ablakon az ebédkészítés illatai szállingóztak ínycsiklandóan kifelé, amikor szabályos rendbe kellett sorakozni. Erre már fontosabb elvtársak is laktak, és elénekeltük a Völgyvidéken és hegygerincen át című remek nótát. Jó messze voltunk már az iskolától, inkább elgyötört nyávogásnak tűnt a kisérlet, mert mint kiderült az volt. A tanítónéni később bevallotta. Énekeltünk még néhány utcasarkon, egyre jobban, egyre nekivadultabban, már szinte üvöltve
       - A pasaréti út és Gábor Áron utca sarkán aztán már mindent beleadtunk. Ezen a környéken még fontosabb elvtársak  laktak, és itt maradt, vagy jótékonyan itt felejtett burzsujok és nekik is harsogtuk, hogy " a várost elfoglalja sok ezernyi partizán"...! Hát reszkessenek a nyomorultak.

       - Sajnos a legfontosabb elvtársak jóval feljebb laktak, jól esett volna a hidegben egy kis hegymenet, de a tanitónéni azt mondta, ezeket az elvársakat nem szabad zavarni, és szépen  csöndben visszafordultunk. Néhányan nagyon sajnáltuk, mert már nagyon belejöttünk az üvöltésbe és eddig még senki sem dicsért meg bennünket. Inkább becsukták szép sorban még a nyitott ablakokat is. Pedig nem koldulni jöttünk, különben sem volt már akkoriban e tájékon szokásban. Csak énekeltünk boldogan, felszabadultan, mert már éreztük, hogy közel a vég, a hazamenetel.      

        - A tanitónéni ekkor már igencsak reszketett, mert őt elfelejtették othkon kitömni és a könnyű kabát, amit hordott, már tökéletesen átázott. Mindenkit hazaengedett hát, s egyszerre futott az egész osztály szétszóróva és ordibálva a villamos felé. Én tulajdonképpen alig pár lépésnyire már otthon voltam.

       - Aztán lanyhult kissé az éberség és abba maradtak a zenés ébresztések. Amúgy sem értettük kinek szóltak. A "dolgozó nép" egy része már korán reggel elment felvonulni, a másik része takarított, főzött vagy kirándult a potya szabadnapon. Nem értettük kit kell délelőtt 10 óra tájékán felébreszteni. Aztán később megértettük.

       -Akik pedig már mindent értenek, szóljon nekik a golub mira', amit szovjet békegalamb cimen kaptam - majdnem az is szegény - és szinte szellemi folytatása a "Sosemvolt Kolimának".

Goloub mira:

http://www.youtube.com/watch?v=xTb-czIPTvY