- Minek neked egy ollyan, benndzín köll bele nem látod...? Na gyere má, mer'aztán semmi se lesz, és csak az idő tellett vele...Na, lódujj má...Úri bicigli, nem látod…? Nem neked való…
- ...ne rángass. Köll nekem egy ilyen... Teszek rá zászlót, meg három lámpát ahogy ezen van...
- ....ezen nincs is zászló, na....a lepcsések meg majd jól ellopják neked, aztán keresheted...
- Nem lopják el mert kitaposom a belüket, sipikázni meg később is lehet. Ha nagyon köll eriggy egyedül, magadban, én még nézem eztet egy kicsit...
- Mennyiér is lenne egy ilyen fiatalúr...?
- Mostmár muszáj közelebb mennem, illik válaszolnom a kérdésre és amúgy is szeretem, ha nyilvánosan fiatalúrnak neveznek. Az asszony kicsit távolabb húzódik, ő már menne sipikázni, de most üzletről van szó. Férfiak dolga. Rázza a gyereket a karjában, ne nyögjön.
- Nem áll szándékomban túladni a portékán, engem a sipikázás érdekel, hátha sort keríthetünk arra is...Mindenesetre reménykedem.
- Az élet oly rövid – lehet, hogy én még sohasem sipikáztam? Tárgyalunk, közben talán azt is megtudhatom mi az ? Az ilyen tárgyalások akkor a legérdekesebbek, amikor látszólag ugyanarról beszélünk, de valami egészen mást akarunk kideríteni. Az asszony is ezért húzódik csöndben hátrébb. Nem szól bele. Már szinte ott sincs, már nem siet sipikázni.
- Hogy merre is lakom, hogy tán mégegyszer megnézhesse…?
- Hát messze, nagyon messze, csak a véletlen sodort ide, hátha van csont a kutyámnak. Volt, persze, hogy volt – de mi lehet az a sipikázás…?
- Tudományos alapossággal kell megközelítenem a lérdést, kizárásos alapon.
- Termelő munka nem lehet semmiképpen, annak szabott ideje van...Eleje, vége, de mi lehet még? Onnan érdemes kezdeni mi nem lehet? Szóval munka semmi esetre sem. Karonülő gyerekkel...? Világi, netán spirituális jellegű lenne? Ez utóbbi talán mégse. Úgy érzem nem sok köze lehet a szent gyónáshoz...Valami érdesebb dolog. Kézzelfoghatóbb. Két kézzel...
- Afrikában a hátukra csomagolt gyerekkel kapálnak a fekete asszonyok. Afrika más, a fejletlen szegény társadalmaikban, nincs segély, semmi sincs, talán még a sipikázást sem ismerik, annyira szegények.
- Inkább olyasvalami lehet a sipikázás, ami nem tart örökké - képes elfogyni - tárgy, fogalom?….akkor viszont mások is sipikáznak. De csak a szegényebbek, akik hosszú színes szoknyákban járnak, vagy mások is…? Vajon az úrinépek is sipikáznak…? Megőrülök, ha nem tudom kideríteni...Hasznos dolog egyáltalán...? Adóköteles...? Mit szól ehhez a dzsídípí...? A nemzetközi pénzvilág és a Neue Züricher Zeitung?
–... igen negyvennyolc köccentis, és csak ez az egy van. Elég az nekem...De már láttam az ósenyben, van ott is, sokkal szebb, fehér kereke van mint a…na jó nekem mostmár igazán mennem kéne…
- Aztán egész úton hazafelé gyötör a kiváncsiság. Nézem a friss szántást, a sok hófehér madarat. Sirályok ezek, szépek, jó húsban vannak. Nincs is kedvem tekerni, robogok motorosan...Valamikor Cinege hadügyminiszter gurult a fehérkerekű nyitott csajkában….Jóó napot elvtársak…Erőt egészséget miniszter elvtárs…
- Püspökszilágyon, a lőtér völgyének legszebb pontján építettek maguknak vadászházat.A nagy farkaskutyák házai körül összerágott őzlábak, disznólábak, szeptember volt. A legszebb szarvasbőgés ideje...párás hideg hajnalok. Hosszú rekedtes bőgés ébresztett a sátorban. Trombita helyett - lélegzetvisszafojtva hallgattuk. Napközben somot gyüjtöttünk az erdőben - ásók, elárvult lapátok őrízték a kiásatlan árkot.
- Az is meglehet, hogy én már rengeteget sipikáztam, csak nem tudtam róla. Azt sem tartom számon mikor veszek levegőt. Legalábbis a szárazföldön. Előbb utóbb persze megnyugszom majd. Ha valaki, aki gyakran szokott sipikázni, s szánna tudatlan fogytékosságomért, lelke rajta.
- Őszintén szólva, már nem is akarok oly nagyn sipikázni...A kapuból látom, hogy Franciska az idei friss vesszőket rágja a szőlőn. Hagyjam - ne hagyjam...? Az articsókáimat már csonkra rágták, nem kímélték szegény rebarbaráimat sem...Szomorú kép. A régi görögök korán rájöttek, hogy ott szebb a szőló ahol a birkák rágicsálták. Lehet, hogy az articsókának is használ...? Inkább ráhagyom. Rohangáljak a sárban...?
- Nézem messziről. Figyel, közelebb megyek e karóval vagy anélkül csak úgy...? Akkor ez most egy kisérlet...? Vissza a metszetlen ókorba...? Legyen az, megengedem, legyen bíókor, haha - még amúgy sem tértem magamhoz egészen. Még mindig a sipikázás rejtélye gyötör. Szúrósan ködös az idő, nyálkásan vizes a balta nyele, lehet ilyen időben egyáltalán....?
- - - -