- Odafenn ünneplés, eszem-iszom, na ja, segített a  kandidálási mentesség, mégiscsak más igy tisztára mosott képpel állani a választók elé.

     - A bíróság ráérhet. Még tán Buxellesről is álmodoztak néhányan, mert az lett volna bizony az igazi menekvés. De haj, a devla gonosz vigyorgása csak nem akar messzire tűnni. El kell számolni a milliókkal.

      - Az eredeti cikkhez nagyon illik Móricz Zsigmond egy riportjának részlete - hát összekapcsoltam őket e jeles alkalom tiszteletére.

     -  Bbjnick " se nem édes, se nem sós" c. cikkéből oroztam a riport részletét, utólag majd meg kell követnem.

 - - - -

( Az alábbi írás, és a beszéd a XX. század magyar beszédei c. kötetben található. Rögtön másodikként lett beleszerkesztve. Harmadikként, (az évszám azonos) Rákosi Jenő - ki ne ismerné manapság - követi, " Harmincmillió magyar, és miénk Európa kelete!" címmel eképpen kezdődik: Tisztelt uraim! A história valamikor parádézott velünk, magyarokkal. Olasz föld, francia föld, német föld, Konstantinápoly és az északi tartományok látták vitézeink félelmetes arcát....!

      - Trubinyi János témája is igazi magyaros téma, több évszázados és kikerülhetetlen. Nem merem azt állítani, hogy megoldhatatlan, mert nincsenek végtelen alagutak. Talán mégsen örökkévaló a sötétség. Ha Obama győzni tudott odaát, talán átsugárzik valami az óceánon...Figyelmezzünk erősen az évszámra)

TRUBINYI JÁNOS

Az Országgyűlés képviselőháza, Budapest, 1902. március 11.

A századforduló "szélcsendes" (sic!) országgyűlési életében szinfolt volt a Pozsony melletti Dévényújfalu káplánja, Trubinyi János (1853-1919). Itt közölt felszólalásában a katolikus néppárti képviselő a belügyi tárca 1902. évi költségvetéséhez, konkrétan a közbiztonsági kiadásokhoz szól hozzá, részletesen taglalva a cigány és csavargókérdést. Demagóg hangneme, amelyet a probléma kapcsán megüt, annál megdöbbentőbb, hogy ha másról nem, de papként legalább a Rerum novarum című, a szegényekkel és elesettekkel való szolidaritást hangsúlyozó pápai enciklikáról tudhatott volna. Elképesztő szociális terveihez méltóan elképesztő szóhasználattal él: a lovakról, mint " gebékről" beszél, amelyek " az ország minden szögletébe beleviszik a lóbetegség csíráit", valamint " veszedelmes csavargókról", akik " kéjgyaloglást végeznek a mi szabad hazánkba, Magyarországba."

      - Tisztelt Ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn e tételhez hozzászólni kívánok, bátorkodom úgy a tisztelt képviselőháznak, mint a tisztelt miniszter úrnak becses figyelmét a kóbor cigányokon kívül még ezeknél is sokkal veszedelmesebb elemekre: az úgynevezett akarva munkakerülő csavargóknak és házalóknak veszedelmes elemeire felhívni. (Élénk helyeslés a szélsőbal oldalon.)

      - Ha a cigánykérdést is érintem, ezt nem azon okból teszem, mint hogy ha kívánnám, hogy a miniszterelnök úr (Széll Kálmán) újra felszólaljon ebben a kérdésben. (....)De teszem azon okból, hogy kijelentsem, miszerint ennek a kérdésnak a megoldása rendkívül sok tanulmányt és sok tapasztalatot igényel.

      - Méltóztassék csak visszatekinteni a múltba. Már Mária Terézia és II. József idejében, sőt még későbben is több ízben foglalkoztak ezzel a dologgal, és a vége mindig az volt, hogy sohasem tudták megoldani.(jajjajjaj nekem...) A mi tanulmányunk is oda fog kilyukadni, hogy akármennyire fogunk is iparkodni, a vége csak az lesz, hogy nem leszünk képesek ezen kérdést kellőképpen megoldani. Azonban ez nem azt jelenti, hogy azért a kérdés megoldásához komolyan hozzá ne lássunk. (....) (OCO, ÖCO, MICO...?)

       - A szakértők akik ezzel foglalkoznak, ( akkor is voltak már...?) azt mondják, hogy az egyik megoldási mód itt az lett volna, hogy a gyermekeket még csecsemő korukban távolítsák el a szülőktől. Ez egy radikális kúra, amely talán idővel célhoz is vezetne, de állitólag összeütközik a humanizmussal, mert egy anyának a magzatát kebeléről quasi erőszakkal elvinni, ez ellenkezik a szabadelvűséggel ( egy hang a jobboldalon. A természet törvényével!), azzal is ellenkezik, de ezzel a brutális és durva lelkü néppel szemben talán a humanizmusnak is határt kellene szabni.

       - A második idea, amelyet felhoznak az, hogy le kellene őket községenkint családokban telepíteni. A megoldásnak ez a módja tetszetősnek látszik, de nehéz, és én azt hiszem, hogy önként semmiféle község nem fog találkozni az országban, amely ezt elfogadja, hacsak törvényhozásilag nem kényszerítjük a törvényhatóságokat és községeket arra, hogy egy-egy családot fogadjanak kebelükre és gyúrják át.

       - A harmadik idea az volna, amint a szakértők állítják,( má megin' a szakértők...) hogy ha találkoznék az országban önként 30 000 család, amelyek quasi adoptálnák gyermekként egyenkint ezeket az embereket: de én azt hiszem , hogy a 18 millió honpolgár közül nem fog találkozni egy sem, aki ezt vállalja.

       - A legegészségesebb idea pedig az volna, hogy törvényhozásilag tiltassék meg ezeknek az embereknek a lótartás. Be van bizonyítva, hogy ezen emberek között egynek sincs egy talpalatnyi földje sem, és mégis lovat tartanak, mégpedig az adófizető polgárok határozott kárára. Azonkívül még a földművelési miniszter úrnak figyelmébe ajánlom azt is, hogy ezek az emberek gebéikkel az ország minden szögletébe beleviszik a lóbetegség csíráit is.

      - Én részemről még egy ideát tudnék a tisztelt miniszter úrnak ajánlani. Igaz, hogy a maga részéről talán viccnek fogja venni, és nem fog beleilleni a megoldások keretébe, hanem én részemről azért komolynak tartom. (Halljuk !Halljuk!) Tudniillik ezeket a veszedelmes, kóborló embereket bizonyos marsrutával (szabályos katonai rendben) az osztrák határ felé kellene terelni, és őket a mi tisztelt szomszédainknak kárpótlásul átadni azokért, akiket elveszítettek az által, hogy őket ide bebocsátották. ( Tetszés a néppárton.) ( Ööööö, hogy is van ez...?) Ezeknél azonban még sokkal veszedelmesebbek az úgynevezett munkanélküli csavargó elemek. Tisztelt képviselőház! Az egész országban igazán ezerszámra kóborolnak ezek a veszedelmes emberek. Az alkalom szüli a tolvajt, és ezek az emberek éppen azért, mert nálunk nagyon enyhén bánnak el velük, szabadságot vesznek maguknak: nem dolgozni, hanem a könnyebb mesterséghez folyamodnak, a házról házra való kolduláshoz. Az egész országban általános miattuk a panasz. De különösen az ország határszéli községeiben olyan a helyzet, hogy az többé fenn nem tartható. Itt már radikális kúra kell. (Helyeslés a néppárton.) Itt nem segít semmiféle minisztei rendelet, vagy vármegyei határozat, rendszabály, itt nem segít a szolgabírói ukáz sem.

      - Hogy ezek az állapotok ennyire elfajultak, annak az okát két körülményben látom. Az egyik az, hogy a határszéli községekben egyáltalában nagyon hiányos a csendőrállomány. A másik pedig, hogy a mi tisztelt szomszédaink meghozták 1873-ban azt a törvényt, amely március 10- ről szól, és amely törvény hozzánk is átplántálódott 1879- ben a XI. törvénycikkben, annak 62. és következő szakaszaiban, azzal a különbséggel azonban, hogy a mi tisztelt szomszédaink azt végre is hajtják a szó legszorosabb értelmében, míg nálunk, a fővárost kivéve, ez a törvény csak papíron van. ( Úgy van! Úgy van! bal felől.) Ausztriában, amint a törvényt meghozták, bizonyos távolságokban felállították az u.n. "Verpflegsstationokat", ( nicsak, nicsak, kvótázunk, kvótázgatunk...?) és itt a tisztességes vándorlók, akik tisztességes munka után akarnak látni, ellátást kapnak, kenyeret és néha főzeléket is: ( a kutyafáját, főzeléket is...?) de a többi haszontalan csavargó nem elégszik meg ezzel, hanem szépecskén kéjutazást, kéjgyaloglást végez a mi szabad hazánkba, Magyarországba.(....)

      - Trubinyi közbiztonsági intézkedési javaslatából szerencsére nem sok valósult meg, ő maga viszont tragikusan végezte: Váry Albert 1922-es könyve szerint 1919- ben Szamuely Tiborhírhedt Lenin-fiúi végezték ki, több más pappal egyetemben

       - Nemrég egy más cikkel kapcsolatban, ahol Móricz publicisztikájáról volt szó, hozzászólás helyett részletet kaptam a múlt század elején született cikkből. Az író meglehetősen gyakran írt cikkeket, riportokat, az alábbi részlet is onnan való: bbjnick írja:

       - A Szépirodalmi Könyvkiadó által megjelentett Móricz-életműsorozat Riportok II. kötetét olvasgatva találtam egy 1932-es cikket (mely eredetileg a Nyugatban jelent meg) A mai cigánykérdés címmel. A „nagy alföldi város” Péró nevű „speciális” cigánynegyedéről ír benne Móricz.

Részlet a riportból:

„(...)

       - De hisz maguk kapnak munkanélküli segélyt, ebédet kapnak a várostól.

       - Igen, azt kapunk, de mit kapunk kérem. Bablevest? Tessék megnézni, senki se akarja megenni, még most is itt van.

       - Behozzák a fazekat, ami félig van bablevessel.

       - Meg ilyen kalácsot kérem, ez kalács?

      - Két hófehér veknyiforma kalácska van a kezében s megvetően töri ketté. «Se nem édes, se nem sós.»

      - Kísérőm nevet és azt súgja: «A cigánynak minden kevés, és minden rossz.»

      - De a vajda rájuk szól.

     - Nem kell bücsmölni, mert ez is jó. Enélkül bizony éhen halnánk. Ez jó kérem, de mit ér. Nem az kell nekünk, hogy egy csajka levessel fizessenek ki, hanem adjanak munkát, ne vegyék a drótszeget a gyárban, hanem csináltassák velünk. Mikor nekünk jól ment kérem, akkor a pékek is jobban éltek, mert megsüttettük magunknak a kalácsot, nem szorultunk a város irgalmára. De ez csak arravaló, hogy ne legyen jajgatás és lázongás, hogy mi hadd éljünk itten csendesen, mint az egerek, meg a vakondokok. Ahelyett, hogy iskolába járatnának és egészséges lakást teremtenének nekünk. De itt még a magunk pénzén se szabad építeni, mert a főbíró úr azt mondja, benne van a programjában, hogy a cigányokat kitelepítik. Igen, de a muzsikus cigányok kérem abba nem egyeznek bele, hogy innen kimenjenek, mert ha kiteszik őket a határba, a Piritóba, a mezőn mikor éjszaka mennek majd hazafelé munka után, agyon is verik őket. Így osztán mindig azzal ütik el, hogy háborúságot csinálnak a cigányok közt, a multkor is nagy gyűlés volt és azt mondta a főbíró út, hogy akartok lakni? Mindenki külön-külön vagy emeletes házakban együtt? Ezen a cigányság összeveszett és még ma sincsen egyesség, mi meg itt maradunk évről évre a nyomoruságban és a tudatlanságban.

(......)

      - Namostan kéremalázattal, erre kéretik valami szép szines ejrópai gombot varratni, de legalábbis a dolmány újragombolásával kapcsolatban sürgősen intézkedni.

     - Mert szépséges dolog a hagyomány, a szines rétegkultúra, sajátos művészet zenében képben , mindenhol ahol csak lehet, de a problémákat nem oldja meg az ünnepi pörkölt.

      - A sok gyereknek segélyek általi felnevelése csupán segélyen élő felnőtteket eredményez, akik még siheder korukban megkezdik az újabb segélyezettek szaporítását. és a vége beláthatatlan.

     - Mindez pedig korántsem demagógia, mert az a 16 éves ifjonc például, akit rabláson értek nemrég, már 3 gyerekkel bír, akikről persze másoknak kell gondoskodni.