Inszeminatorblog header

       - Amit eddig írtam erről a napról, másnapra eltünt. Lehet, hogy nem kár érte, de bosszankodtam. Nem tudom ki törölte. Rajtam, és az állataimon kívül nincs itt senki. Mondom senki - miközben tudom én, soha nincs olyan, hogy senki. Ilyenkor erősödik fel bennem a kérdés, és szinte hangosan kiáltanék - ki vagy Te, aki beleszólsz hol így hol úgy olyasmi dolgokba amelyek csak rám tartoznának, s hallom a válszaszt messziről:..."Vagyok, Aki...

tovább >>
     Csak egy közönséges hadnagy – egyetlen fénylő aranycsillag boldog tulajsonosa, s ettől kellőképpen önhtt, ez természetes.    Kicsit testesebb, magasabb mint a többi hadnagyok, aki egyesek szerint rossz helyen van, mert labilis lelkiállapotának nem tesz jót a hely szelleme, s az ilyen állapot gyakran eltúlzott végletek között ingadozik.    Vásári kikiáltónak a nyüzsgő sokadalomban, ahol minden csak díszlet és hangulat, s...

tovább >>
    - "A Csízió eredetileg 24 verssorból álló öröknaptár. Egy hónaphoz két sor tartozott. A versek latinul, általában erősen rövidített formában az egyházi ünnepeket és a fontosabb szentek ünnepét, vagyis a névnapokat jelezték. Mindegy egyes szótag egy napnak felelt meg a versben.     - A vers első két szava Cisio Janus. A "Cisio" a 'Circumcisio Domini' vagyis az 'Úr körülmetélése' ünnepének rövidítése, míg...

tovább >>
  Jól vannak. Főleg a kandúrok. Mi sem természetesebb egy oszmán világban, ahol az őslakosok nyugalmával birtokolják a környéket. Őrzik a házat, a megszokott életformát. Éjjel szélesröptű hatalmas sirályok keringenek Sultanahmet megvilágított kupolái felett, kisebb madár ilyesmire nem is merészkedik. Nincs madárcsicsergés, mert apró madarak sincsenek, amolyan ide oda röpködők, csak macskanyávogás. A reggel megérkező szőnyegkereskedő,...

tovább >>
   Apád, anyád nem törődött veled, hát majd én megtanítalak - sipított Málics nagyanyja, és lerángatta a fiúról a takarót. Nyirkos hideg volt az alagsori szobában, beszűrődött a teavizes lábos csörömpölése, az ablak előtt két női láb igyekezett az utcai kapu felé, távolabb rigók fordítgatták a nedvesen csillogó avar összeragadt leveleit. Málics nehezen kelt fel, alig mosakodott, nehezen, nyögve ült a konyhaasztalhoz, minden nehezére esett ezen a...

tovább >>
   Néha ki kell mennem a ferdekre', felébreszt a fullasztó hőség. Az ajtó alig egy méterre a hajókorláttól, nézem a sötét vizet, a lassan úszó jégtáblákat. Ha szél fújja szét a felhőket, s előtűnik a téli hold, fehéren virítanak, lassan, csikorogva utaznak lefelé. Sokáig nyitva hagyom az ajtót, megigazítom a száradó pufajkát, mire fé löt felé beindul a csepel, mely csupán indítómotorja a nagygépnek, már száraz,...

tovább >>
     -  Rózsika halk kaparászásra ébredt. Az utcai redőny felől jött a hang, melynek gránátszilánkok formátlan résein világos csíkokban szűrődött be a kinti lámpa fénye.  - Dede, ébredj - bökte oldalba a férfit, de amaz csak ásítva nyújtózott egyet.  - Nem rendőr - mondta, az nem kaparászik, az dörömböl. Azért csak nézd meg, hátha visszajött az öreg... A férfi kilopózott az egykori szabóműhely hátsó ajtaján, mely...

tovább >>
- Hírül adassék, hogy özvegy Löwenbrau márkiné, született Henriette Kronenburg - Hofstettner Kübelbier báró bizalmasa, ki legtöbb idejét a Gösser forrásvidékén szokta volt tölteni kebelbarátai, Amstel és Edelweiss urak társaságában - midőn tudomást szerzett unokaöccsének Wilfried Budweisernek aljas és méltatlan viselkedéséről, ki idegen országban, Burgundiában, valamely serdületlen és rosszhírű Beaujolais nevezetű személlyel került őszidőn...

tovább >>
  - Hazafelé menet Emma szótlan lóbálta táskáját, a rosszkedv szép barna arcán mély ráncokba rögzült, kavicsokat rugdosott, ágakat tépdesett az útmenti bokrokról, s azzal csapkodta csupasz lábaszárát.  - A Vasas pálya feletti magaslat szikláihoz közeledve öccsét, s fiút félrelökve előreszaladt, hogy elsőnek odaérve azt a különálló magaslatot érje el, amin csak ketten fértek el, de most egyedül birtokolhatta.  - Mi baja van?- kérdezte a...

tovább >>
    Kezdhetnék már végre. Rajtam nem múlik semmi. A gerendákat rendesen kiékeltem, a főnök is rendben találta, megveregette a vállam. Jól esett. Nem szeretem ezt a hajnali fagyos szelet. Jeges eső is esik, ráfagy síkos csillogással mindenre, de kesztyűt nem lehet használni. Ide biztos kéz kell. Úgy érzem befogadtak. Nem az a zöldfülű vagyok már mint nyáron, amikor idevezényeltek. Eleinte tartottam egy kicsit az itteni szolgálattól, más ez mint...

tovább >>
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
 
Friss kommentek
Inszeminator2011. 03. 02 16:15
Középkorú hölgy kommentje szerint - máshol - 'akár igaz is lehetne a történet'. Nehéz erre mit mondani. Hogy sajnos igaz, az kevés... Üdv Neked motoros.  (Csillaghegy határán)
motoros2011. 02. 16 20:29
Ez kemény! Én is határőr voltam....  (Csillaghegy határán)
Kakukk762011. 01. 28 15:09
Egy másik írás az igaziról: http://www.mahayana.hu/archivum/emlek_trebitsch.html Én két ilyen emberkét ismerek, de persze egyik sem játszik ilyen nagy 'súlycsoportban'. De azért az ő sztorijaik/utazásaik is megérnének egy könyvet, pedig még egyik sincs negyven éves...  (Az igazi Trebitsch)
Bloginfo
Inszeminator
Majd kiderül.